DOMAir in the U.S.A.

Minap megint egy ferry flight volt a teritéken. Szép képeket sikerült készitenem.

Útban Merrit Island felé

Naplemente a Lake Okeechobee felett

Ma reggel 5°C volt. Még jó, hogy nem kell fagyálló ablakmosóval feltölteni a kocsit.

Én hülye kifizettem egy Las Vegas - Phoenix jegyet, ahelyett, hogy beváltottam volna a pontjaim.

Úgy tűnik, kemény hétvégém lesz.

Munkatárssal a következő párbeszéd zajlott le (eredeti változat):

Én: Happy New Year, Bill!
Ő: Lófasz a seggedbe!

Jah. Majdnem félrenyeltem és meghaltam a röhögéstől, de ő ezt még tudta fokozni. 10 perc múlva sajttálat + húsokat hoztak be a vezénylőbe. Felemel egy szelet kolbászt és ilyet szól:

Ő: Kolbász...!
Én: Wow, not too many Americans know that!
Ő: Faszszopók!

Ez volt az a pont, amikor viszont megfulladtam a röhögéstől és végem volt. Mint utólag kiderült volt egy magyar lakótársa, aki igen jó munkát végzett, hogy átadja a magyar nyelv szépségeit. A kollégám pedig a megfelelő pillanatokban tudja használni az adott kifejezéseket. Hát haláli.

Ha ez nem velem történik, ezt se hiszem el. Nem hiába, az élet a legjobb forgatókönyv.

Múltkor az egyik kollégám elkérte a telefonszámom, hogy segitséget kérjen tőlem... Megadtam neki a Fehér Ház számát...

Khmm. Nem volt boldog.

- Látod ezt, ember?
- See, man?

Mondom ezt én... Csak, hogy az akcentusom miatt azt értik, hogy "semen", azaz "sperma". Kínos.

Azt hiszem most muszáj egy kis téliszünetet tartanom.

1 éve dolgozom ott, ahol. Hoppá.

A nap, amikor Premier Silver stászba kerülsz a United Airlines-nál,
és átdobnak egy puszit a piros lámpánál.
Mindkettő hidegen hagy.

Tűzjelző megszólal 11:40-kor... Erre a kollega: That's for lunch!!!

Egy 1957-es "DHC 3 Otter" hidroplánnal átrepülni egy lakatlan szigetre... Király.

2013. december 1.

67 km/h-nál már nagyon fúj a szél a jetski-n. Érdemes kipróbálni. Egyébként 63-nál le volt korlátozva.

2013. december 1.

Itt ülök Key West-en a Rum Bár erkélyén és hukk... egy Cuba Libre.

2013. november 30.

Ma az orrom előtt akartak fizetni egy hamis $100-ossal. Sikertelenül.

Sydney-ről röviden. Nagyon jó és nagyon élhető hely, de rettentő drága. Hiányozni fog. Amúgy nem szabad beleesni abba a hibába, ha azt halljuk, hogy mondjuk egy takaritónő hazavisz mondjuk 500e forintot (fogalmam sincs valójában) havonta, mert az semmi. Zéró.

Egyébként bárkinek nyugodt szivvel ajánlom, aki nem szeretne az USA-ban élni (tökéletesen megértem) vagy Pakisztánban illetve Indiában, akarom mondani Angliában.

Ausztráliának egy nagy baja van a drágasága mellett. Mindentől rettentő messze van. Viszont itt nem voltak világháborúk meg nincs terrorizmus. Az ausztrálokat valójában nem is jegyzik. Lehet, nem is léteznek. Szóval jó hely.

Nyaralni viszont csak akkor ajánlom, ha már valaki bejárta a világot, mindent kipipált, amit szeretett volna és rengeteg pénze van és ideje. Akkor lehet jönni ide nyaralni, de amúgy sok szép és olcsóbb hely van (akár az USA), amit inkább érdemes felkeresni, mint Ausztráliát/Sydney-t. Szerintem.

Ma lett volna egy helyszini munkám reggel 10-kor. Teljesen kiment a fejemből.

Csak arra emlékeztem, hogy 11-kor van egy konferencia hivásom, majd 20:00-kor egy másik kiszállás.

Aztán reggel 9:00-kor hiv az ugyfel projekt manager, hogy 9:30-kor tartsunk egy rendkivuli konferencia beszelgetest illetve talalkozzak vele 11-kor a szekhazban es akkor nem telefonon beszelek veluk, hanem szemelyesen. Hat nekem annal jobb, mert ugyis utalok telefonalni. Ekkor még a szállodában voltam, gyorsan osszekaptam magam és 9:25-kor már egy plázában ücsörögtem szendviccsel a kezemben. Miközben vártam, hogy 5 perc múlva betárcsázzak, 9:29-kor hiv a helyszini kontakt, hogy lenne par kerdese a 10 orai munkaval kapcsolatban. Hát nekem abban a pillanatban leesett, hogy nem csak, hogy nyakig vagyok a szarban, de még hullámzik is, mivel 1 perc múlva egy hivasom van (ami legalabb 20-30 perc), aztan meg 30 perc múlva pedig egy tőlem 1,5 órányira lévő helyszinen kene lennem. Nem mellesleg lenne a 11 orasi szemelyes meeting a szekhazban, ahova eligerkeztem. Eselytelen. Itt a veg. Nekem lottek.

Ugye itt vagyok en, akit kikuldenek az eddigi legnagyobb projektre, 17 napra Ausztraliaba es akkor csak ugy elfelejtek egy munkat. Ez volt az a pillanat, amikor azt se tudtam, hogy fiu vagyok-e vagy lany. Porgott az agyam, hogy most mindenkinek nyogjem be, hogy elnezest elbasztam vagy most mit csinaljak...

Sok dontesi lehetosegem es idom se volt, hiszen masodperceim voltak hatra, hogy reszt vegyek a masik hivason, ugyhogy azt mondtam a helyszinen levo faszinak telefonon, hogy kapcsolodjon be es ott tegye fel a kerdeseit. Elfogadta. Ezzel is nyertem egy kis idot. A fo hivas elkezdodott, aminek a felet se ertettem (ausztral angol), de a helyszini urge csak nem csatlakozott be...

Folyik a sok vitazas, egyeztetes, beszamolo a hivason... majd 9.44-kor ir egy emailt a helyszini kontakt (ugye 10-re kene ott lennem) mikozben a konferencian beszelek, hogy a 10 orasi melo torolve. Hat mondom ilyen nincs, megmenekultem.

Es ugye annak koszonhetoen, hogy nem mentem ki a helyszinre 10-re a halal f.-ra, igy 10:50-re odaertem a 11 orasi meeting-re a belvarosba. Amin meg vegul tok fontos volt, hogy reszt vegyek.

A legszebb az egeszben, hogy senkinek sem tunt fel, hogy tudtam total mashol lenni 11-kor, mikozben a varos tulso vegebol kellett volna visszaindulnom legalabb 10:20 korul.

Meeting utan tok unalmas jopofizos ebed, aztan kitalaltak, hogy menjek mashova 16 orara, ahova oda is ertem idoben. Ott egy hatalmasat csusztam es mar mondtam volna a helyszinen levo embernek, hogy szoljon a nagyfonoknek, hogy az este 8-asrol legalabb fel orat kesek... Mire kapok egy SMS-t, hogy a masik csapat nem keszult el, igy az esti program torolve.

Na ez a mazli. Es frankon az egeszbol senki nem vett eszre semmit, nekem meg a nap vegere lerohad az agyam, az ugyfel meg el van ajulva. Hat en is.

Es minden napom ilyen... legfeljebb az Operanal ulok a lepcsokon es onnan telefonalok.

Képek: https://picasaweb.google.com/100952849252454775859/2013101820131103SydneyAustralia

- Elviselhetetlenül sok légy van
- Minden olyan, mintha Nyugat-Európában járnék
- Ránézésre a népesség 90%-a fehér, a többi ázsiai

- Az autópályán a leállósáv helyett biciklisáv (!) van
- A bal oldalon vezetnek (az index is fel van cserélve az ablaktörlővel)
- A sebességhatárokat annyira betartják, hogy inkább 10 km/h-val lassabban mennek, de így is jó a forgalom áramlása. Itt a vezetés felér egy relaxációs gyakorlattal. Nincs erőszak, csak mennek, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
- Minden európai autómárka megtalálható, csak más az embléma és a nevük

- Tisztaság van

- Az ausztrál angollal semmi bajom nem lenne, de ezek tasmánul beszélnek. Szóval egy mukkot nem értek abból amit mondanak. A feliratokat el tudom olvasni, az angolul van.

- Ez a bejegyzés + a képek még bővülni fog

A sydney-i utam úgy indult, hogy amikor még Detroit-ban voltam, kaptam egy emailt, hogy 1.5 órát késik a gépem. Na ezzel kapásból lekéstem volna a másik 2 csatlakozásom, úgyhogy újrafoglaltattam a jegyem. Jól jártam, mert nem kellett átszállnom Chicago-ban, hogy eljussak San Francisco-ig. Az is érdekes, hogy a United egy másik légitársaságra ültetett át (Delta). Na mindegy, szóval buszozhattam át a másik terminálra, ahol ismét párbeszéd a check-inessel, papirok, stb. Aztán miután átestem a biztonsági ellenőrzésen, látom, hogy az új gép is késik 2-3 órát. Na mondom, remek. Ismét odamentem egy ügynökhoz, hogy csináljanak már valamit. Kiderült, hogy az új járatom azért késik, mert lerobbant a gép (Delta, ugye...). Úgyhogy végül egy újabbra könyveltek, ami 2 órával később indult, de még mindig elég időm volt elérni a csatlakozást.

14 óra egy 22 éves Jumbo fedélzetén... Kemény.

Amúgy az a legviccesebb, amikor megkérdezik tőlem félúton Sydney és San Francisco között, hogy mennyi az idő. Ugyanmár melyik időzóna alapján?

Tegnap megjártam az Operát, Harbour bridge-t és a Sydney Tower Eye-t. A mai terv a Blue Mountains, de most olvasom, hogy erdőtüzek vannak, úgyhogy viszek magammal vizet.

Hétfő hajnalban repülök Detroit-ba, szerdán pedig onnan Sydney-be. Visszaút: november 3.

Szokták néha kérdezni. Hát akkor lássuk a mostanit:

Szombaton keltem 8-kor, összeszedtem magam, megreggeliztem a Subway-ben és 10-re mentem Opa-Locka Airport-ra. Repülés, majd utána ebéd. Késő délután futás a gym-ben, zuhany, haza, majd összejövetel egy kollégánál (nem volt jó). Utána este 10-re bementem a munkahelyemre, hogy találkozzak az egyik éjszakai műszakos munkatárssal mert érdekelt, hogy milyen szoftvereket használ a gépén. Éjfélre otthon is voltam.

Vasárnap 10-kor ébredtem fel először, aztán délben másodszor. Már hetek óta nem tudtam 5 óránál többet aludni egyhuzamban, így ez inkább életmentő volt, mintsem lustálkodás. Ébredés után ebéd (all you can eat $7.93-ért), majd kis kaja bevásárlás, utána gyógyszertárban kontaktlencse ápoló vásárlás (persze ott nem volt), majd másik gyógyszertár (ott sem volt). Irány haza, otthon takarítás / rendrakás, repülős jegyzetek, olvasás, tanulás, könyvrendelés és headset-eknek való utána nézés. Aztán el is megy a nap.

És épp ezért van, amikor megkérdezik, hogy mit csinálok hétvégén, akkor nem tudok válaszolni vagy csak annyit, hogy semmit. Mert egyszerűen mindig elmegy a semmivel az idő. Oké, voltam repülni. Elviszi az ember idejét rendesen és nem csak akkor amikor a levegőben van, hanem máskor is. De megéri.

Tudom, sok útibeszámolóval vagyok adós. Az is lesz. Mikor? Nem tudom, majd.

Jelenleg government shutdown van, amiből nem érzek semmit, mivel a privát szektorban dolgozom. A rádióból szól a zene, tankolni lehet, az éttermek és a boltok nyitva vannak, ahogy a munkahelyem is.

Gáz akkor van, ha ez  2 hét múlva begyűrűzik a légiközlekedésbe és az leáll. Na akkor viszont nem tudok dolgozni. Ez még nem is lenne akkora probléma az amerikai ügyfeleknél, viszont nemzetközi fronton már tud gondot okozni. Alternatív megoldásként kitaláltam, hogy ebben az esetben átkompozom a Bahamákra és onnan felrepülök mondjuk Kanadába, majd onnan megyek Ausztráliába. Remélem nem lesz rá szükség.