Azt vettem észre, hogy az amerikaiak félelemben élnek.
Az első a terrorizmus. Még egy jó hónappal ezelőtt beszélgettem egy New York-ival és azt mondta, hogy nem szeret repülni. Kérdem, miért. Hát mert nem szeret. Na de miért nem szeret. Mert fél. Mondtam, hogy nem kell félni a repüléstől, amíg nem én vezetem a repülőt és, hogy jó dolog az. Aztán végül csak megmondta, hogy ő nem magától a repüléstől fél, hanem a terroristáktól. Jó, végül is megértem, hiszen az ő városát (is) megtámadták 9/11-én. De akkor is.
Aztán múltkor az egyik kollégámnak, amikor elmeséltem a Kázmér féle repülőjegy vásárlási elméletet (ld. http://domair.blog.hu/2013/06/20/hogyan_repuljunk_olcson), ledermedt. Na nem attól, hogy milyen brilliáns ötlet és, hogy jó pár száz dollárt is megspórolhat és nem kell átszállnia, hanem... idézem: „Úr Isten, ha erre te rájöttél, akkor a terroristák is meg tudják ezt csinálni és akkor majd leszállnak a közbülső reptéren, leteszik valahol a hátizsákjukat (benne a bombával), miközben tovább kellett volna utazniuk és akkor a hatóságok azt hiszik, hogy ők máshol vannak, miközben megszakították az eredeti úticéljukat.” Hát amikor ezt a teóriát felvezette, akkor ismét átvillant, hogy ezek nem csak félnek, de sötétek is, mint a májfoltos négersegg a kivilágítatlan alagútban. Először is. A terroristák nem fognak mindenféle hülye repülőjeggyel szórakozni. Szerintem. De, ha még igen, akkor is több ponton borul ez a baromság:
- Minek bármilyen repülőjegyet venni, hogy letegyek valamilyen bombát egy reptéren.
- Ha az utashidaknál szeretnék robbantani, akkor oda utasként kétféle képpen lehet eljutni. Most érkeztem egy járattal, tehát már átestem egy biztonsági ellenőrzésen vagy pedig most indulnék egy géppel, tehát szintén átestem az ellenőrzésen. Magyarul oda nem kerül be semmi.
- Na majd pont a hatóságokat fogja nagyon félrevezetni valaki, ha nem száll fel egy gépre. Ha a jóember rajta van az utaslistán, de nem jelent meg, akkor „no shown”-ként beregisztrálásra kerül és kész. Persze, majd még pont a FBI/CIA/CBA/Tesco fogja a bottal ütni a nyomát, mert valaki volt olyan cseles, hogy „lekésett” egy járatot. Hát mit ne mondjak, a furfangos disznó! Na ugye.
Szóval a fenti dolgokat elmondtam a kollégának és nem bírta megérteni, amit mondok neki. Kötötte az ebet a karóhoz én pedig nem vitatkozom egy hülyével.
A másik dolog, amitől félnek, az a betegségek. Amerikában mindenhol ki vannak rakva alkoholos fertőtlenítő kézmosó pontok, minden mosdóban van folyékony szappan és ki van rakva a fertőtlenítő kendő az élelmiszerüzletben, hogy letörölgesd a bevásárlókocsit. Mondjuk ez tök jó dolog és minden lehetőségük meglenne, hogy tiszták legyenek, de még így is biztos vagyok benne, hogy nagyon alacsony a kézmosási arány. Vagy például az autóbuszokon mindig ott van a reklám, hogy menjél el ingyenes AIDS tesztre. De például ennél jobban már csak az influenza elleni oltást nyomják télen-nyáron. Buszon, TV-ben, rádión. Aztán így is rendszeresen betegek a kollégáim. Prüszkölnek, krákognak, orrot nem fújnak (tehát szipognak), köhögnek, „mutálnak”. Volt egy kollégám, akit egyszer nagyon megsajnáltam, mert egy zacskónyi gyógyszer volt kirakva az asztalára, mindenféle színben és formában. Kérdeztem, hogy ennyire súlyos? Jajj, dehogyis - jött a válasz - ezek csak vitaminok. Kérsz fánkot? Óóó hát bökd meg a kecskét testvérem, hát egy almát ennél meg itt a sok lószar helyett. Jobban jársz, mintha egy marék vitamint (szó szerint) tolsz le egy fánk kíséretében kávéval átöblögetve.
Vagy emlékszem arra, amikor egyik péntek este nem volt kedvem hazamenni és már csak én voltam bent meg egy kollégnőm. Olyan este 7 lehetett, amikor összecsomagolt és mindent elgázosított egy flakon spray-vel. Azt hittem, hogy ez volt a mentőötlete arra, hogy valami olyat eresztett el, amit nem kellett volna, de aztán nem átalkodtam megkérdezni, hogy ez meg mire volt jó. Válasz: ettől nem leszünk betegek. Mivan???!!! Nem a lófaszt nem, taknyom nyálam összefolyik, inhalálok, a könnyem csurog ettől a mesterséges vanilia szagú füstgránáttól és akkor még van képe azt mondani, hogy nem leszünk betegek? Konkrétan ködbe burkolózott az iroda. Egyébként igazán megkérdezhetett volna a hadművelet előtt. Persze én más megoldással szolgálnék. Ne egyen a számítógépe előtt, de ha ott is eszik és befejezi, akkor ne lenyalja az ujjait és úgy folytassa a munkát, hanem mosson kezet. Vagy ne a körmével piszkálja ki a kaját a szájából, hanem mosson fogat vagy mittudomén. Ha annyira nem akar beteg lenni.
Egyébként valahol a fentiek kiragadott példák, mert nem igaz, hogy mind ilyen, de azért jól dolgozik a terrorizmus-betegség propaganda.
Amúgy nem vagyok se tisztaság-, se egészségmániás, hanem egyszerű jól nevelt pesti gyerek vagyok. Na majd még jövök.
