Szokták néha kérdezni. Hát akkor lássuk a mostanit:

Szombaton keltem 8-kor, összeszedtem magam, megreggeliztem a Subway-ben és 10-re mentem Opa-Locka Airport-ra. Repülés, majd utána ebéd. Késő délután futás a gym-ben, zuhany, haza, majd összejövetel egy kollégánál (nem volt jó). Utána este 10-re bementem a munkahelyemre, hogy találkozzak az egyik éjszakai műszakos munkatárssal mert érdekelt, hogy milyen szoftvereket használ a gépén. Éjfélre otthon is voltam.

Vasárnap 10-kor ébredtem fel először, aztán délben másodszor. Már hetek óta nem tudtam 5 óránál többet aludni egyhuzamban, így ez inkább életmentő volt, mintsem lustálkodás. Ébredés után ebéd (all you can eat $7.93-ért), majd kis kaja bevásárlás, utána gyógyszertárban kontaktlencse ápoló vásárlás (persze ott nem volt), majd másik gyógyszertár (ott sem volt). Irány haza, otthon takarítás / rendrakás, repülős jegyzetek, olvasás, tanulás, könyvrendelés és headset-eknek való utána nézés. Aztán el is megy a nap.

És épp ezért van, amikor megkérdezik, hogy mit csinálok hétvégén, akkor nem tudok válaszolni vagy csak annyit, hogy semmit. Mert egyszerűen mindig elmegy a semmivel az idő. Oké, voltam repülni. Elviszi az ember idejét rendesen és nem csak akkor amikor a levegőben van, hanem máskor is. De megéri.

Tudom, sok útibeszámolóval vagyok adós. Az is lesz. Mikor? Nem tudom, majd.