Na itt az ideje elkezdeni rendesen írni. Ma már voltak élmények. Gyorsan leírom, amíg frissek. Nem is akármilyenek. Lakásnézőbe mentem Miami / Fort Lauderdale area-ba. Reggel 8-tól kibéreltem egy KIA Soul-t a Budget-nél, aztán irány. Szinte még bejáratós. 17000 mile van benne. Az automata váltó pedig vicces egy találmány. Automata váltóval és tempomattal nem sok dolom volt az Interstate 75-ön.
FL-ban itt fizetőkapuk vannak. Vagy van valamilyen RFID-s kártyád, amivel át tudsz hajtani. Több kapu is volt a Naples - Fort Lauderdale útért 3$-t kértek, aztán volt ahol 1,25-öt, volt olyan, ahol csak 0,75-t majd végül 1-et kellett bedobnom egy gigászinak tűnő piszoárba majd nyílt is a sorompó. Volt, hogy hídért fizettem. Az egyik kapunál persze rossz sorba álltam, mert ott nem lehetett fizetni. Megkaptam az autós társaktól a magamét, ahogy három sávon áthúztam, de hát mit nekem dudálás... Magyar vagyok nem turista. :D
Ez az amerikai vezetés, ha már a dudálásnál járunk. Koncetrálnom kell. Nagyon. Nincs jobbkéz szabály, de van 4 db stop tábla, ahol annak van elsőbbsége aki előbb jön. Na de kijött előbb? Hát aki előbb jött. Figyelni kell. Vagy például a telipiros lámpánál kanyarodhatsz jobbra. Ha nincs kiírva, hogy nem. Vagy ha az iskolabusz megáll, akkor a 2*3 sávos úton leáll a forgalom. A busz villog, stop táblák és sorompó jön le róla. Agyrém. Igaz vasárnap vezettem (vasárnapi sofőr), de majd holnap biztos lesz iskolabusz is. Volt, hogy a zöld lámpánál is dudáltak rám mert egyszerűen azt hittem, hogy piros volt. Persze mondanom sem kell, hogy a lámpa itt sem ott van, ahol Európában, hanem a kereszteződés után. De itt minden más.
Na szobák. Huhúú. Ez aztán egy igazi szociológiai terepmunka. Első ház (Plantation, FL). Itt maga a város, hogy pl. Miami az kicsi. De annyi elővárosa van, hogy hatalmas. Tehát mintha Pest csak a Nagykörútból állna, de Újpest, Rákosborzasztó az mind külön város lenne. Mint most Budaörs, Érd, stb. Na szóval. Kívül van, csendes környék, jófej natív amerikai főbérlő, tisztaság. Kontra 3 kutya, igaz kicsik. A második az Miami Beach, FL -en volt. Ez valami dél-amerikai származású jóember lehetett. Azt a dohos szagot, amikor beléptem... És akkor mutatja, mennyire jó szoba. Hát biztos. Rögtön eldőlt, hogy nem. De amúgy korrekt ember volt. A harmadik... Miami, FL. Huhúúú. Alig értett a telefonban. Fogalmam nincs, hogy tudtam ezzel lebeszélni egy találkozót. 40-50-es éveiben járó kolumbiai nő. Amúgy a környék összes ingatlanán rácsok voltak (jó jel...) illetve a GPS egy hátsó utcába vitt be. Kb. mint a Népszínház utca éjszaka. Hajléktalan, szemét, graffitik, autóroncsok, szétdobált gumik, bontó. Mint az amerikai filmekben. Szép környék... Mielőtt még bementem volna, vásároltam kaját. Ittam valami Mango-Maracuja italt (C-vitaminnal, naná), ami hihetetlenül finom volt. Maga a ház egyébként belül takaros volt, de még ha olcsó lett volna. De nem. Pedig azt hittem, hogy egy bizonyos ár az szűrő. Mert 250-300-ért is lehet szobát szerezni, de az 500-600 környékén is befigyelnek borzalmak. Úgy látszik. A legszebb, hogy a nő volt az, aki tőlem referenciát kért (többiek megelégedtek a megbízható arcommal) és a lakbért pedig feketén (under the table, avagy pult alatt...) kérte volna, mert nem engedné, hogy bejelentkezzek hozzá papíron. Ez fontos dolog itt. Persze nem is akartam, de azért ha már ott voltam megkérdeztem. A negyedik lakás. Na ez a neten gyönyörű volt. Csak emailben lehetett érdeklődni. 45 perccel előbb érkeztem. A ház mellett egy csatorna volt (mint Velence vagy Hamburg) és ott sétáltak a kacsák előttem. Nem féltek. Persze itt még a kacsák is másképp néznek ki. Szerintem valami gyorskaján nőhettek fel, mert nagyok voltak és más volt a festésük. Sétálgattam a könyéken is és megtaláltam egy bárt. Na mondom bemegyek. Mint a filmekben. Egy echte spanyol-kubai bárba belép egy fehér ember. Még a zenegép is lefagyott. Esküszöm. Halált megvető bátorsággal mondtam, hogy HI. Rám néz az egyik vendég. Mintha csak egy indián rezervátumból szökött volna meg. wájúwo ? Hát ez valami What do you want lehetett. Majd az első amin megakadt a szemem, Mango Shake. Életemben nem ittam még ilyen finomat. 3 dollár volt. De a fizetés is, mint a filmekben. Odaadom az 5 dodóst, elviszi, mondja mindjárt. 5 perc múlva fizet az egyik vendég, kiveszi a kezéből a 2 dodót és odajön hozzám a visszajáróval. :D Elücsörögtem egy bő félórát. Na de a lakás. Egy nagy bérházban volt. A háziúr fekete, az asszony talán meg spanyol fekete. Jól szituáltak voltak, a lakás tiszta volt. Meg is mondta, hogy hetente 1x mindenhol takarít, még az én fürdőszobámban is. A szoba nagyon szép volt, nagy, íróasztallal együtt. Még rólam is jegyzeteltek, amit meséltem magamról. Na de, hogy a lakásban minek volt OLYAN szaga? Pedig még tömegközlekedés is volt. North Miami Beach azon részén volt, hogy pont középen Miami és Fort Lauderdale között. Minden klappolt volna, ha nem lett volna valami OLYAN szag. Én nem tudom. Nem tudom mi az. Valamit főzött volna? De ENNYIRE? Ott voltam 20 percet, de még azután is éreztem. Nem bírta megszokni az orrom. Pedig szép lakás volt, gyönyörű fürdő stb... Na az utolsó lakás (Fort Lauderdale). Egy zsidó jóemberé. Amikor láttam a fotóit facebook-on (adott elérhetőséget) nekem kicsit becsilingelt a buzi harang. Nem mintha bajom lenne velük, de mégse szeretnék esti Kinder tojást meglepetésnek. Sok buzzancs van, aki már a hirdetésben is leírja, hogy ő a saját térfelén játszik. Ő nem írta le. Ő elmondta, face-to-face. Amúgy negyed órát megvárakoztatott. Már majdnem hazamentem, mire hív... Beinvitált. Nyomta a dumát. Mindenfélét. De legalább érthető volt, így jó volt hallgatni, de légkondi nem volt. Az pedig itt elengedhetetlen. Amúgy ez volt a legdrágább lakás, mert a strand az 30 méter. Hihetetlen faszi volt. Zsidó, családja Izraelben, de Marokkóban született. Folyton lengyelnek akart hinni, majd Magyarország szomszédjának hitte Azerbajdzsánt és Litvániát. Apróságok... Nem volt jó állapotú a ház sem... Mire végeztem fél10 volt... Persze a nőket is kibeszélte, volt házas 4 évig is... Vajon 4 év házasság után billenhetett be a Linga bitje?
Na irány valami Motel, de előtte valami kajálda. A GPS-em a legbelső sávba terelt, így szépen néztem, ahogy tőlem 3-4 sávnyira vannak Burger King-ek meg hasonlók. Aztán egyszer azt hittem, hogy lefagyott a GPS, ah szóval mindegy, egy Subway-be sodródtam. Sehol senki. Hallo, Hi. Mintha csak amerikai lennék. Előjön egy Bob Sapp (ha nem tudod ki, nézd meg képkeresőn). Mondott valamit (máig nem tudom, mit), de biztos azt kérdezte, mit akarok enni. Beleadott apait-anyait a kajába, majd betoppan egy fehér ember. Normálisnak tűnt. Mondom tud-e Motelt a környéken. Asszondja, őőő nem, de aludjak nála. De legyek őszinte, nem csinálok semmit rosszat. Nem tűnt homárnak, sőt 2 évet élt Ausztriában Insbruck-ban és Bécsben. Na mondom most megfogom. És Magyarország? Ott is járt. Hegjeshagjlooomm. Ejha mondom, itt vagyok este 10-kor egy Subway-ben és egy igazi Amerikai volt Hegyeshalomban, Budapesten... Sokszor felajánlotta, hogy aludjak nála, aztán reggel meg menjek ahova akarok, mert nem akarja, hogy feleslegesen dobjak ki 70 dodót az ablakon. Hát én se, de azért vannak dolgok, amiket kihagyok. Útjaink elváltak, megadta a számát és az emailjét. Ellátott 1-2 jótanáccsal (ne igyak mosatlan gyümölcslevet, stb...) aztán ő balra én jobbra.
Megyek a 6-7 sávos úton majd letérek. Igazából már a GPS se nagyon tudta, merre járok, betévedek egy benzinkútra, hogy valahol aludnék. Na a benzinkutas egy szefós fogaskutya volt szoprán hanggal majd mutogatott, hogy átellenben van egy motel. Na mondom fasza. Állnék ki a kútról és előttem táncol valami spanyol-fekete és integet. Hát én is integettem neki, majd mondta, hogy beszélek-e a spanyolul. Mondtam, hogy nem. Pedig ez nem igaz, mert spanyolul csak annyit tudok, hogy Te kjéró. ?Dondé esztá tu kámá? Mindegy, hogy ez mit jelent, de nem egy kubai férfinak kell ezt mondani késő este egy kihalt benzinkúton. Pedig a második mondat stílszerű lett volna. Na átellenben találtam egy motelt. Csöngetek. Kijön egy puju. Majd az apja. Mint a 90%-os keserű csoki. Biztos valamelyik bárkán jöttek át Mexikóból. Mondom mit akarok. Persze ilyen pinányi résen keresztül. Adjak ID-t. Nézegette, szagolgatta az útlevelem... Aztán előjön egy mangalica. Gondolom az asszony volt. Kéri a bankkártyát (itt a leglepukkantabb helyen is lehet kártyával fizetni). Viszi elfele. Húmondom, álljálmegdekurvasürgősen, nem most fogod lemásolni a kártyám. Most vagy értett magyarul (kizárt), de mindenesetre beengedtek a recepcióra (recepció... Istenem... egy darab deszka) és már láttam, hogy mit csinált a kártyával. 55 dodó... Hogy milyen a motel? Egy csótány mutatta, hogy melyik lépcsőn menjek fel és a hangyák oszlopa menetelt a szobámig. Így fogok a takarón aludni, úgy tíz perc múlva.
Képek: https://picasaweb.google.com/100952849252454775859/20120909MIAFLLTrip
