...avagy Lóphas Kázmér bahamai utazásának fiktív története következik:

Kázmér barátunk furfangos srác. Már születése pillanatában eldőlt, hogy ő mindent fordítva csinál, mivel farosan jött a világra az anyja legnagyobb örömére. Hogy a kutya rúgja meg az ilyen alakokat! – a szerk.

Sok fórumot olvasott a repülésről és nem volt előtte ismeretlen, hogyan árazzák be a légitársaságok a repülőjegyeket. Sok emberben az él, hogy ez, az útvonal hosszával arányos. Hát nem. Ez a tévhit. Az árakat mindig a piaci verseny határozza meg. Ha például van egy közvetlen útvonal (pl.: Miami – Gainesville) amin csak egyetlen légicég operál, akkor ugye ott monopol helyzet áll fenn. Így bármekkora árat elkérhet érte a légitársaság. Ha viszont van egy frekventált út, mint pl. Miami – New York City, ott bizony kemény a verseny, de bejön a képbe az is, hogy oda valószínűleg tehetősebb emberek utaznak. Ez is meghatározza az árképzést. Tehát egy MIA-NYC közvetlen jegy kerüljön mondjuk $300-ba.

Aztán jöjjön egy kis légicég, mondjuk a Bahamasair és beindítja a Miami – Bahamák járatot. $100-ért adja a jegyeket. Bár a nagy amerikai légicégeknek nincs közvetlen járata a Bahamákra, de nem hagyhatják annyiban a kis cég olcsó árát és betörnek a piacra. Kérdés, hogyan?

Szinte minden társaságnak van ún. HUB-ja, ahová ráhordják az utasokat a többi járatra. Ilyen helyek például NYC, Atlanta, Charlotte, Dallas. Légitársasága válogatja, hogy ki hol székel.

Szóval, hogy borsot törjenek a Bahamasair orra alá, piszok olcsón árusítják a nagyok (Delta, United, US Airways) a jegyeiket a Bahamákra. Hogyan, ha nincs közvetlen járat? Átszállással valamelyik HUB-on keresztül, mondjuk $99-ért.

Most persze rögtön felszisszen az olvasó, hogydehát a New York-i jegy az $300! Na igen, de nem a New York-i jegy kerül $99-ba, hanem a Bahamákra szóló, New York-i átszállással. Így már világos?

Mit tesznek a Kázmér félék? Vesznek egy jegyet a Bahamákra (vagy akárhova) olyan átszállással, ahová valójában tartanak. Aztán a maradék jegyet eldobják.

A dolognak egyébként több buktatója is van. Ha törlik a járatot, akkor könnyen lehet, hogy egy olyan opciót ajánl fel a légitársaság, ami Kázmérnak nem megfelelő, mert mondjuk egy másik HUB-on keresztül juttatná el a cég. llyenkor persze elő kell venni a gentleman-t, meg a leleményességet és meg kell mondani, hogy mindenképpen az eredeti útvonalon szeretnénk menni, mert van egy találkozónk vagy egy csomagot át kell átadnunk/vennünk.

A másik buktató, hogy azt nem lehet megtenni, hogy A-B-C-B-A jegyet veszünk, mert ha a B-C útvonalat nem repüljük le (már pedig nem fogjuk) akkor a légitársaság automatikusan érvényteleníti a jegy hátralevő részét. Kázmér pedig haza is szeretne menni. A megoldás, hogy 2 db egyirányú jegyet kell venni, lehetőleg külön légicégnél. Ha ugyanannál a cégnél vesszük, akkor abból könnyen lebukás lehet. Érdemes arra is ügyelni, hogy a másik cég lehetőleg ne tartozzon ugyanabba a légitársasági tömörülésbe, mint az eredeti (pl. SkyTeam, Oneworld, stb.).

A harmadik buktató, hogy ezt a trükköt csak akkor lehet eljátszani, ha nem adunk fel bőröndöt, mert azt automatikusan átpakolják majd a Bahamákra tartó gépre. Szóval kizárólag csak kézipoggyásszal rendelkezzünk. Még a kézipoggyásznál is gond lehet, mert gyakran előfordul, hogy a járat annyira tele van, hogy egyes utasokat megkérnek, hogy a nagy kézipoggyászt adják fel a poggyásztérbe. Megoldás: utazz hátizsákkal vagy találj ki valamit, miért nem adhatod oda (tele van laptoppal, gyógyszerrel és egyébként is...).

A negyedik buktató, hogyha rendelkezünk törzsutaskártyával, semmiképpen se adjuk meg a számát, mert az alapján a légitársaság(ok) nagyon pontosan és automatikusan nyomon tudják követni a múltunkat. Ha pedig felfedezik, hogy ezt a trükközést rendszeresen csináljuk, akkor jobb esetben minden pontunkat elveszik, rossz esetben pedig megbírságolhatnak/perelhetnek.

Perelhetnek? Merülhet fel a kérdés bárkiben. Igen, mert ha hetente kétszer ezt eljátsszuk, akkor a légitársaság joggal feltételezi a szándékosságot és azt, hogy akarattal szegtük meg a fuvaroztatóval kötött szerződést. Egyébként a dolgot megbonyolítja az, hogy törvényileg ez a trükközés nem illegális, tehát az állam az utas mögött áll. Gondoljunk csak bele. Veszünk egy szolgáltatást, aminek csak a felét használtuk fel!

Térjünk vissza a buktatókhoz, nézzük az ötödiket. Bizonyos esetekben ez tud lenni a legkritikusabb. Mégpedig ha az utazás nem belföldi (USA-n belüli), hanem az USA-n kívüli végállomást érint (pl.: Karib-szigetek). Ilyenkor természetesen vinni kell az útlevelet és esetlegesen az amerikai (!) vízumokat is, hogy “vissza lehessen térni Amerikába”. Tudom, most azt mondja az olvasó, hogy minek, hiszen úgyse akarjuk elhagyni valójában az USA-t… Ez igaz, de a külföldi utazást nem akkor kezdjük meg, amikor a ténylegesen külföldre tartó gépre felszállunk!

És most térjünk vissza Kázmérre. Aki mondjuk megvette a jegyét a Bahamákra, a New York-i átszállással, mert, mint írtam $300 helyett $99-ért szeretne menni NYC-be.

Nos közelgett a nagy nap és egy Isteni szikra hatására barátunkba belenyilalt a “baßßameg” érzés. Egyirányú jegy a Bahamákra? Mi van, ha muszáj retúrt venni az ottani bevándorlási törvények miatt? Vagy egy másik jeggyel igazolni, hogy elhagyjuk az országot pl. 30 napon belül?

És el is érkeztünk a hatodik buktatóhoz. Mindig meg kell nézni az adott ország bevándorlási politikáját és vízumkövetelményeit. Egyébként a Bahamák esetében hivatalosan az van, hogy kérHETnek visszirányú jegyet.

Kázmér processzora 110%-on dolgozott és az indulás napjára ki is dolgozta a haditervet…

A reptereken tipikusan 2-3 ponton ellenőrzik az embereket. Az első a check-in pult, ahol feladjuk a bőröndöt és kinyomtatják a beszállókártyát. Ha nincs bőröndünk és van beszállókártyánk, akkor is elképzelhető, hogy rápillantanak az útlevélre, de ez nem kötelező. A következő állomás a biztonsági átvilágítás. Ott megnézik, hogy a beszállókártyán szereplő név egyezik-e az úti okmányon (pl. amerikai jogosítvány) lévő névvel.

Ismét térjünk vissza az eredeti történethez. Tegyük fel, Kázmérnak semmi dolga nem volt a check-in pultnál és a biztonsági átvilágításon is sikeresen átesett. A harmadik check-point közvetlenül a gépre történő beszállásnál van, amikor lehúzzák a beszállókártyán lévő kódot. Igen ám, de miközben Kázmér ücsörgött... egyszer csak bemondták a nevét a hangosba: Mr. Kazmer Lophas kérjük fáradjon a kapuhoz! Mr. Kazmer Lophas kérjük…

Jól tudta, hogy az elkövetkezendő 2 percen fog múlni az utazás sorsa.
-    Hello Mr. Lophas, hogy van? Láthatnám a papírjait?
-    Persze! Útlevél, zöldkártya, jogosítvány. Amit csak óhajt.
-    Köszönöm, a jogosítvány nem kell…
(itt mondjuk a reptéri dolgozó egyezteti az adatokat és felviszi a rendszerbe)
-    Árulja el nekem kedves Kázmér, hogyan kíván visszatérni a Bahamákról?

Na ez a mindent eldöntő kérdés, amire a következő válaszokkal lehet szolgálni:
-    Másik légitársasággal (és ilyenkor kérhetik a jegyet)
-    Hajóval/komppal (szintén kérhetik a jegyet)
-    Tovább utazik a Bahamákról (jegyekkel igazolva)
-    Hajót hoz/visz, mert kapitány (hajózási igazolványokat, engedélyeket megmutat)
-    Pilóta növendék és az oktatójával együtt tér vissza (ilyenkor érdemes előhúzni egy pilótaengedélyt, hogyha kérik)

Végül a check-in ügynök megelégedett a fentiek közül az egyik válasszal és útjára engedte Mr. Lóphast, aki a közbülső landolás után lelécelt, majd mosolyogva nyugtázta: The system was fucked up successfully.

Hát végül így nem utazott Kázmér barátunk a Bahamákra, pedig még érvényes repülőjegye is volt...

Természetesen a fenti történet kitaláció. A valósággal való bárminemű egyezés a véletlen műve és, mint tudjuk az én utazásaimat a munkáltatóm fizeti.

Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Airline_booking_ploys#Hidden_city_ticketing
http://airfareiq.com/

Most pedig nézzük egy szavazást Kázmérról:

Szavazás eredmények:
http://www.WebPollGenerator.com/ViewResults.php?p=51bfa452c0bc8